Jiri Orten: Örökké

Térdre hull az éjszaka,
elesik s nem tud remélni.

Az élethez engem semmi se köt már,
elhallgatok hirtelen,

míg a holtak anyái
másodszor készülődnek immár.

Sajnálatraméltóak vagyunk
mind-mind, kik hátramaradtunk.

Csalódni örökké, a tisztaságig.
Örökké.

Térdrehull az éjszaka.
Fogsz-e imádkozni ma este Desdemona?

/Ford.: Végh György/

Jiri Orten: Kacsák a Moldván

A kiskacsák a Moldván dideregnek
nem hullt a hó mégis havas a tolluk -
hajók után úsznak szárny a motorjuk -
s ők mindent elhisznek bármit fecsegjek

Mondom a tengerig biztos elérnek
még mielőtt beáll a tél
s hogy nyoma sincs ott se fagynak se jégnek
s arra minden csupa morzsa levél

A Moldva úgy folyik ma mint az óbor
lassú léptekkel jő az éjszaka
- estetájt minden kis kacsa a holdtól
aranyköntöst kap vállaira

/Ford.: Végh György/

Jiri Orten: Hópelyhek

Símogassatok csak hópelyhek engem!
Az ereszről isten jégcsapja lóg.
Valaki most megcsókolt. Érthetetlen.
Tán tévedett, s nem nékem szólt a csók.

Ó, mintha körbe forogna a tollak
esője, a lágy, világos eső -
mintha megfenyegetné az alvókat -
bohón, az égből úgy kereng elő.

Ó, mintha hóvá válnék én is halkan,
símogatván, mi nem lehet enyém -
minthogyha lágyan olvadnék egy ajkon
mit nem illethetnék különben én...

/Ford.: Végh György/

Jiri Orten: Dalforrás

Hajak forrása, ha megrészegítene,
be jó, milyen jó lenne -
ha nem bántana a virágok erdeje -
a méz vízesését, ó, méhek
jó volna kiinni és az egészet
beletenni a szembe!

Őgyelgek, a háztetőkről eső csepeg,
érzi a szám, micsoda ünnep -
a még sose csókolt csepegő cseppeket,
szólni szeretnék: hogy elmerülök, hogy félek,
hogy mint holló, holló ki harang alá tévedt,
fájdalmam keresem, a hajnalba merültet.

Rosszfele folynak a könnyek, a fájdalom
így nem folyik el vele -
sírni szeretnék, hadd zokogjam ki bánatom,
csak találnám meg a csókok forrását végre,
ide kötne talán, ha fölnézek az égre,
ha kinyitom számat, mit még nem csókolt
senki se...

/Ford.: Végh György/