Van, ami kitart századokra,
s van, pillanatra mi alig szól.
Ne búslakodj hát, margaréta,
hogy elhervadsz, ha elvirágzol.
A lét nem hull le, be nem omlik,
teljessége teljes örökre,
csak az különvaló, mi romlik,
s a sekély lappad, mint hab, össze.
A világ rendjét teljesítvén
az egynapos rügy sincs hiába.
Lángot és füstöt egyesítvén
lobog az oltáron virágja.
Lét-kárpit díszeként ha éltünk,
rogyva, tikkadva, dőlve félre
a kezdetnélkülibe térünk,
a vég nélküli létezésbe.
/Ford.: Tellér Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése