József Attila: Bánat

A bánat szürke, néma póstás,
sovány az arca, szeme kék,
keskeny válláról táska lóg le,
köntöse ócska meg setét.

Mellében olcsó tik-tak lüktet,
az uccán félénken suhan.
odasimul a házfalakhoz
és eltünik a kapuban.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.