Kondul s leng, halkan tovaszállva,
a harangszó a völgy fölött,
mint a darvak messzi krúgatása,
s elhal a zizge lomb között.
Fénytenger izzik a tavaszban,
rezzenéstelen és simán -
s ijedtebben, hallgatagabban
búvik meg a völgyben az árny.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése