Óh boldog az, kinek van Istene,
ki rettenetes és maga a jóság,
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.
Óh boldog az, kinek van Istene,
bűne csupán a látható valóság,
mert rajra van a Mindenség szeme,
elnézi őt, az Öröklét lakósát.
Én nem leletem szivemben, sem az égben
s e halott-fényű istentelenségben
koporsóban ringattatom magam
anyámmal, ki lágy tekintettel vert meg,
mert sápadt kézzel loptam én, a Gyermek,
jól tudva már, hogy minden odavan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése