A fák megálltak mozdulatlan,
a vizek nyugtalanok lettek,
különös zaj támadt a kertben,
valami bántotta a kertet.
Egy hattyú énekelt és úszott
hullámos, karcsú lebegőben,
énekelt, úszott s hirtelen csak
meghalt ott fönt a levegőben.
A fűszálak elszomorodtak,
kis homlokukat eltakarták,
a bogarak szivére köd jött
s a fűszálakat összemarták.
Éhes lett minden, a virág is,
melyet jószagú szellő ápol,
a harmatból a légy kimászott
s isten eltűnt trónusáról.
Fellegbe ment, hogy majd a porban
megsirassa szép, álnok testét.
S két ember - átkozták már egymást
s zokogva már egymást keresték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése