Nagy fekete erdő sűrüségét járom,
Nagy fekete madár a kisérő párom,
Agyvelőmbe csapkod szárnya legyintése,
Menekülnék, de nincs a vadonnak rése.
Te fekete madár, sötét Gond, azt kérdem:
Meddig szürcsölgeted még cseppenkint vérem?
Bölcsőtől a sírig társam mind egy végbe,
Mikor hagysz magamra - mikor válunk végre?
"Mit érnél te avval, ha el is hagynálak?
A fekete erdő csak menne utánad:
Árnya rád borulna, felhője csak nyomna,
Örök szomorúság úgy is körülfogna..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése