2012. június 30., szombat

Reviczky Gyula: Jó lelkek



Vannak jó lelkek még a földön:
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.

Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen:
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hűhót kerülnek,
Nem lökdösődnek lármás útakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak csend van s nyúgalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irigyli sorsuk' senki sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése