Ha rózsák nyílnak, ennél, mondd, van-é szebb?
De százszor szebb, ha bort kortyolva nézed.
A szépség int, ragadd meg hát, s ne gondold:
Örökké vár a kagyló gyöngye téged.
Ne késs bort inni rózsáskert ölében:
A rózsák még talán egy hétig élnek.
Arany borral szinültig töltsd a kancsót,
S kináld kincsként a megfáradt szegénynek.
Siess, ó sejk, az én kocsmám borát idd:
Ilyen bort még a mennyekben se mérnek.
Tanulhatsz itt, de nem kell könyv, füzet sem:
Szerelmet holt betükből, mondd, ki ért meg?
Ha rám hallgatsz, olyan szép nőt szeretsz majd,
Ki nem rabnője ékszernek, se pénznek.
Uram, nékem csömör nélkűli bort adj,
Mitől fejgörcs se tép, szégyen sem éget!
Uvajsz szultánnak én szolgálni vágyom,
Pedig nem tudja: meghaltam, vagy élek?
Világ fényét fején láttam ragyogni,
A nap tündöklik így, ormán az égnek.
Ne félj, Háfiz: csak az gáncsolja versed,
Ki nem tud mást, s kiben hitvány a lélek!
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése