Rövidre nyírnám a hajad,
mint egy vezeklő zárdaszűznek,
hogy engem láss csak és magad.
És megvakítnám a szemed,
ezt a két ledér éji pillét,
mely cifra lámpákhoz lebeg.
És hátrakötném a karod,
hogy csendesen magadba fordulj
és úgy feküdj, mint egy halott.
Akkor borulnék csak reád.
Halott szemed bús éjjelében
ragyogva ölelnélek át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése