Símogassatok csak hópelyhek engem!
Az ereszről isten jégcsapja lóg.
Valaki most megcsókolt. Érthetetlen.
Tán tévedett, s nem nékem szólt a csók.
Ó, mintha körbe forogna a tollak
esője, a lágy, világos eső -
mintha megfenyegetné az alvókat -
bohón, az égből úgy kereng elő.
Ó, mintha hóvá válnék én is halkan,
símogatván, mi nem lehet enyém -
minthogyha lágyan olvadnék egy ajkon
mit nem illethetnék különben én...
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése