Kicsi, kicsinyke voltam,
Horgot vetettem ki a tengeren,
Egyszerre oda gyűltek körém a halak:
Láttam a tengert.
Csináltam sárkányt, díszeset-farkosat,
Szivárványszínű üstökűt -
Fölengedtem az égre, repülni:
Láttam az ég vizeit.
S hogy felnőttem, már nem tudtam ezt csinálni,
Gyötört az éhség, pénzt kellett keresnem,
Az emberek közé siettem:
Láttam az embereket.
Nem mondok le sem a kedvesről, sem az életről,
Sem a tengerről, sem az égről,
- Mondta a költő, de lehúzta a szemét az égrül a
gond,
Mert szegény, szegény poéta
Az életből eztán csak gondot láthatott.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése