Sárga füvek a homokon,
csontos öreg nő ez a szél,
a tócsa ideges barom,
a tenger nyugodt, elbeszél.
Dúdolom halk leltáromat.
Hazám az eladott kabát,
buckára omlott alkonyat,
nincs szívem folytatni tovább.
Csillan a nyüzsögő idő
korállszirtje, a holt világ,
a nyírfa, a bérház, a nő
az áramló kék égen át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése