Nem másult itt semmi igazában,
itt már minden álom elaludt.
Fű-felverte út szélén a házam.
Korán be kell csuknom a zsalut.
Csöndes házam puszta és mogorva.
Az erdőre nyitja egy szemét -
ott valaki a nyakát hurokba
hajtotta. Meghalt. Szidták szegényt.
Szomorún élt, vagy jókedvű-büszkén,
nem tudom. De ünnep a halál.
Karosszékem elnyűtt, piros plüssén
árnyéka egy percre meg-megáll.
Várja az éjt a kakukkosóra,
ketyegése mind tisztább beszéd.
Kilesek a kulcslyukon a dombra:
lótolvajok rőzsetüze ég.
Alacsonyan füst terped az égen,
jelezve, hogy eső közeleg.
Nem félek itt. Hogy szerencse érjen,
nyakamon kék zsinórt viselek.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése