Már minden jöttéről beszélt:
a vörös fény a láthatáron,
az ezerhúrú böjti szél,
karácsony táji könnyű álom,
a park mélyén a felszökő
kutak, fűzvesszők sárgulása
meg a két nagy szitakötő,
rebbenve rozsdaette rácsra...
Én vártam, és hittem vakon:
jó lesz hozzám, ki eljön értem...
Napverte, vad hegyoldalon,
forró csapáson mendegéltem.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése