Chloris, hogyha végezésem
Kebeledből kiragad,
S idegen vidéken késem,
Nem lelem nyugalmamat.
S majd ha ismét karjaimra
Fűzvén gyönge kezedet,
Csókot hintesz ajkaimra,
Új gond éri szivemet.
Mint a mágnes közelebbről
Vonja a rokon vasat,
S erejét vesztvén, messzebbről
Munkátlanúl marad:
Félek, ne hogy távol tőlem,
Új vígságok közepett,
Megfeledkezzél felőlem,
És eljátszad hitedet.
S mint a mágnes ízecskékre
Morzsolt kis darabjai,
A szomszéd vasrészecskékre
Sem fognak munkálani:
Hogyha ízenkint csodálom
Szépséged kellemeit,
Félek, hogy az édes álom
Megelégli mákjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése