Ha nap leszáll, bánat lep el,
érzed sorsunk terheit.
Köd porától fáradt leszel,
reszketsz és kín keserít.
Új nyomok, új tekintetek,
új tüzek - zsarátnokon...
Hullj szét te is, mint köd lebeg
völgyeken és halmokon.
Ha ki porban gyújt világot,
s balsorsban dalolni tud,
ködök felett sorsunkba lát,
vágyakból fon koszorút.
/Ford.: Bede Anna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése