A púpos a ligetben
egy úr akit a víz s a fák
közé kötött az árvaság
a zár nyílásától amely
vizet és fát a kertbe ránt
harang borúja míg az estre lebben
kenyerét újságból eszi
láncos pohárral mer vizet
homokkal tömködték teli
a kútból hol hajómat ringatom
az éjjel kutyaólba hált
de senki nem láncolta meg.
Korán jön mint a szárnyasok
miként a víz szépen leül
s a városból csibészcsapat
süvölt felé Hé öregúr
s hogy meghallotta elrobog
zihálva mind
a sziklakert alatt
vigan hogy ráng az ökle
puposdit játszanak
a hangos állatkert fűzberkein
a parkőrt félrelökve
ki lombot szúr a botra.
S az ól öreg lakója
dadák hattyúk közt egymaga
amíg a fűzfák közt a sok gyerek
tigrist uszít hogy vak dühét
a sziklafokra bőgje
s míg matrózoktól kéklik a berek
egy nőt formál ki szépen
hajnaltól estharangig
hogy karcsún mint a nyár
karcsún az ő torz testéből kiszökve
hadd álljon kint az éjben
mikor lakat s a lánc
a szétfoszló ligetben
mikor a fű a tó az út
madár bokor fa kerítés
s a vadszamóca rosszfiúk
a púpost mind kísérik és
az est az ólra lebben.
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése