E mélység a te kék hasad,
ó, Uram, Istenem!
Mint arany köldök, süt a nap
a Kaspi-tengeren.
Napfény-fonálon csillagok
horgát veted ki te,
varsádból hullanak nappalok
a tó szemeibe.
De szűk varsád sohase vonz
kövér harcsát, halászt.
Hajnal hálójával se vonsz
oda, hol csend tanyáz.
Kavarva hullámtornyokat,
jöjj meztéláb közénk.
Testünkre forró szurkodat
öntsd, a keleti fényt.
Tűz ajka falja itt alant
a kínt s gyalázatot.
Vígy föl, hogy lássam, mint galamb,
kék berked s szent lakod.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése