Kilencet ütött az óra. Este van.
Meghajlik a lelkem kelyhe fáradtan,
Szín és fény töltötte váltig,
Napkeltétől napnyugtáig.
Tele van.
Babrál, hullajt, búcsúdalt búg részegen.
Ne adjatok ma már semmit énnekem.
Ami fájt és ami kérdett:
Meseképeskönyv az élet,
Szememmel a messzeséget
Keresem.
Ne eressz el, mert az este elvezet.
Miért veszed ki kezemből kezedet?
Lelkem kincse megnehezül,
Miért hagytok mind egyedül
Engemet?
/Forrás: B. B., A vándor énekel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése