Erdélyi József: Őszi út

 

Kopasz már a fasor teteje,
álmosan vetkezik lefele.
Láb alatt fakó lomb csörög. -
Nincs öröm, fájdalom sincs örök...

Megy az ősz, jön a tél, lealáz,
hazavár egy hideg putriház,
abban egy özvegy és árva ágy.
Ablakán jégvirág lesz a vágy...

Álmosan, csendesen ballagok,
nézek egy lefutó csillagot.
Nyitok egy életunt kiskaput,
Sírba visz, - hazavisz minden út...