Mint valami áttetsző titok
ugy törte át a lágy-szelíd havat az első
hóvirág.
- Tovább már nem tudok tavaszra várni:
történjék akármi,
de én kinyitok!
És kinyitott remegve,
volt ereje, kedve, -
hiába rázta, cibálta a szél,
hiába ütött:
hiába ülte meg a szürke színű köd
és a fagy hiába permetezte.
Csak nőtt, csak nőtt tovább
a Hófehérke teste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése