Lukács László: Őszi vers

Ősz van most és szürke madarak.
Merre szállanak a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.

Nem veszett el, ami elveszett,
Messzi voltál s mégsem elveszett.
Mennyi év röppent el, mint a perc,
mennyi óra, mennyi drága perc.

Olyan messzi voltál, mint a szél.
Megindul és elakad a szél.
Reggel olyan messzi volt közel.
Este lett. És közel a közel.

Nem igaz, hogy voltam egyedül.
Sohasem is voltam egyedül.
Valakinek szeme elkísért.
Magányomban is mindig kísért.

Ősz van most és szürke madarak.
Merre szállanak a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.