Király Gizi: Ha visszatér...

Sírnék, de szememből könny nem fakad:
Panaszra ajzanám de elszakadt
Lantomnak minden húrja már:
A dal szivemből rég elköltözött.
S a mult parázsló romjai között
Csalódott lelkem révedezve jár...

Szerettem őt, ki a porig alázott!...
Azon az estén tenger könnyben ázott
Lelkem fehér ruhája:
De bár kihűlt vezérlő csillagfényem,
Még megmaradt egy biztató reményem,
hogy hozzám visszatér...s én várok rája!

Várom, hogy gyilkos szerelemmel telve
Előttem térdre hulljon, vezekelve...
Ezzel kecsegtet szüntelen az álom,
- Pedig ha visszatér, az lessz a halálom!