Falu Tamás: Ülni esténként

Ülni esténként a padon,
Reményekben nem apadón.

Várni ott fenn a csillagot,
Mely mindig egyformán ragyog.

Mikor az utca elaludt,
Bezárni csendben a kaput.

Bevinni, ami nyugalom,
S mi fáj, kinn hagyni a padon.