Anyám, ki már a messzi végtelen vagy
s nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,
nem sáppadsz el, ha szűkös este int,
hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.
Anyám, ki már a néma végtelen vagy
s borús szemed fiadra nem tekint,
ó, meg ne lásd az ólom öklű kínt -
miatta zúg e tört, betegre vert agy.
Anyám, falat kenyért sem ér az élet!
De nagy hitem van s szép jövőnek élek:
Ne ordítson pénzért gyerektorok.
S tudjon zokogni anyja temetésén.
S ne rúgjon még az Ember szenvedésén
a Pénz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése