Apad a tó, elfoly a világossággal.
A fali freskóra víz fut sötét sávval.
Üres katlan mélyén fekszünk mozdulatlan.
Büntetésem vagy te, kincsem és jutalmam.
Sötét tulipántként kivirul az éjjel.
A sziklák közt hegyi templomot idézel.
Testednek most csupán két harangját látom -
hálóban két kagyló, két lidérces álom.
Virágzik az éjjel, sötét tulipántként.
Fehér harang csúcsán rézgolyó hint rám fényt.
Kongass, kongass, kongass, föld alatti hanggal.
Daltól estünk bűnbe, mint két bukott angyal.
Elfolyik a tűz is, fény is elfoly vakon.
Megkövesült himzés a freskó a falon.
/Ford.: Pákozdy Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése