Lovasok, feketék, lovasok, elfehéredők.
Szent freskó-arcok, harcosok: zordon verekedők.
Ló mellett ló és habra hab - a Szerecsen: üldöző.
Hol a part omladozó: szál maga áll a nő.
Az a nő fiatal, az a part omlatag.
A ballada dárdahegyére leszáll a nap.
Lovasa szélnek, lovasok, szél-lovasok,
Vagyunk mi két világból azonos arculatok.
Víz, te víz, a freskó szívéből törsz elő,
Gégémet nap veri, két szemem lázt lövellő.
Az a nő fiatal, az a part omlatag.
A ballada dárdahegyén meghalt a nap.
Hol a szó, a téged kereső s mindenható,
Hogy mint aranypénz csengjen benned,
hol az a szó!
Visszatért a víz, a freskó szívébe visszatalált,
Vele vissza a szó, vissza a dombról a láng.
/Ford.: Nagy László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése