Van még valami egyszerű:
a csend, amely körülvesz.
Van még valami csendbe-vont
domb, ahová leülhetsz.
Az éggel szemközt feküdj le.
Kék magasság ha elnyel,
hunyd be a szemed, hunyd be már,
elfáradtál, pihenj el.
Elpihen, lásd, a madár is,
sebes szárnya lelankad.
Őrzi a friss-zöld természet
magányos, jó nyugalmad.
Mért az örökös történés
rabszolgái vagyunk mi?
Van még valami egyszerű:
elnyugodni, aludni.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése