Minek is vetődtem erre,
ahol egyszer veled jártam?
Piros felhő áll az égen,
földre hull az első árnyék.
Lenn a folyó piheg halkan,
elnyugoszik minden ösvény.
Messzi kedvesem, idézlek
furcsa, sötét nyugalommal.
Olyan vagy, mint csöndes ének,
amit csak egy ember ismer.
Minek is vetődtem erre,
ahol egyszer veled jártam?
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése