Ez a harc most a végső,
csak összefogni hát,
és nemzetközivé nő! -
Miénk lesz a világ.
Föl! Kárhozottjai a földnek!
Föl! Föl! Ti éhség rabjai!
Az éjnek végórái jönnek,
az ész szavát már hallani.
Föl! Föl! A szégyent éveinken
töröljük le, rabok hada!
Legyünk a semmiből mi - minden:
világunk új talapzata.
Ott fönn nem hallják meg szavunkat,
nem óv isten, császár, vezér:
munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!
Hogy pórul járjon mind a tolvaj,
hogy rács ne zúzza szellemed,
szitsuk a tüzet...tettel-szóval,
üssük a vasat, míg meleg!
Az állam sújt, a törvény szinlel,
az adó sebzi a szegényt:
kötelmet a gazdag nem ismer,
a "jog" szó nem kelt már reményt.
A gyámkodásnak legyen vége!
Az egyenlőség mást kiván:
ha jognak van kötelessége,
ne legyen ez se jog hiján.
"Vasutkirályok", "bányabárók",
- ocsmányok istenítve is! -
A munkást ti fosztogattátok!
Ezt műveltétek! Mást nem is!
S mit alkotott, csak ez a banda
halmozza föl és élvezi!
Rendeljük el, hogy visszakapja!
Jussát a nép - követeli.
Füsttel itattak a királyok,
béke közénk s nekik - golyót!
Ha zászló alá hívnak - sztrájkot!
Dobd el a puskát, bontsd a sort!
S makacskodnak e kannibálok?
Hogy minket hőssé gyúrjanak?
Tábornokok majd megtudjátok:
golyóink rátok hullanak.
Vagyunk a dolgozók nagy pártja:
munkások, parasztok vagyunk!
A föld embert illet, hiába,
a naplopókon túladunk!
Húsunkon sokan élősködnek!
Ám ha a hollók és ölyük
egy szép reggelre elköltöznek,
ragyog a nap majd - nélkülük.
Ez a harc most a végső,
csak összefogni hát,
és nemzetközivé nő! -
Miénk lesz a világ.
/Ford.: Gereblyés László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése