Mikor még sírni tudtam,
A könnyektől vakultam:
Ily fonnyadt nem valék,
A búfelhőt kisírtam,
S mint a virág kinyíltam,
Ha kiderült az ég.
Hej, összeperzselének
Azóta szenvedélyek!
Nem enyhít könnyeső.
Hasonlítok göröngyhöz,
Melyet felhő nem öntöz,
S melyen már fű se nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése