Tünődve kérdezem magamtól,
Lesz-e még egy szelid leányka,
Aki velem megosztja lelkét,
S amit hibáztam, megbocsátja?...
Fogok-e még egy drága névért
harcolni, lelkesedni újra?
Vagy szivem ezt is, mint a többit
Megszokja és aztán megúnja?
Fogok-e még édes dalt zengeni
Az ernyedt húron lány szemérül?
Fogok-e szőni új virágot
Kopár életmező diszéül?...
Vagy szívem immár letarolt rét!
S ha itt-ott még van is virága:
Illatja már csak végsohajtás,
Virágé, mely le van kaszálva?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése