Ujgur népmese: Az igazi mátka

Réges-régen, amikor még a kő is lágy volt, élt egy szegény ember. Egy szál fia volt, az is olyan teddide-teddoda legény, hogy az apjának eleget főtt a feje miatta. Azt gondolta egyszer:

"Asszony kellene a málé fiam mellé, ügyes, dolgos, takaros, aki egy kicsit helyrebillentené az eszét."

Hanem ily asszonynak való csak nem akadt a környéken.

Telt-múlt az idő. Egy nap aztán adott a fiának egy rézpénzt, és azt mondta neki:

- Eredj el, fiam, a vásárba, vegyél ezen a pénzen nekünk élelmet, a tehénnek takarmányt, a tyúkoknak szemet.

Magában pedig azt gondolta: "Hátha megokosodott azóta a fiam! Lássuk, hogyan boldogul!"

Ment a legény a vásárba, nézegette a portékát. Akkor látta, hogy egy rézpénzért csak egyféle dolgot adnak: vagy élelmet, vagy takarmányt vagy szemet. Törte a fejét, vakarta a füle tövét, nem tudta, mitévő legyen.

Arra haladt egy leány, vízért ment a kútra. Odaszólt a legénynek:

- Hát neked meg semmi dolgod? Mit álldogálsz itt, mintha földbe nőttél volna?

- Nagy dologban járok én - felelte a legény. - De meg kell előbb fontolnom alaposan.

- Aztán mi az a nagy dolog?

- Egy rézpénzt adott az apám, vegyek rajta nekünk élelmet, a tehénnek takarmányt, a tyúkoknak szemet. De ezen a pénzen nem adnak mind a hármat. Most aztán nem tudom, melyiket vegyem meg a három közül. Ezen töprenkedem.

- Megmondom én, hogy mitévő légy! - szólt szívesen a leány. - Végy egy dinnyét, épp egy rézpénz az ára. A húsa magatoknak eleség, a magja szem a tyúkoknak, a héja takarmány a tehénnek.

Megörült a legény, úgy tett, ahogy a leány tanácsolta. Megvette a rézpénzen a dinnyét, és vitte haza.

Azt mondja az apja:

- Bölcsebben nem is tehettél volna, édes fiam! Neked jutott eszedbe, vagy tanácsolta valaki?

- Úgy volt az apám, hogy találkoztam egy lánnyal.

És elmondta neki rendre, hogy s mint segítette ki jó tanáccsal az eszes lány. Megörült a legény apja, azt gondolta: "Meglelte a málé fiam a szerencséjét! Ez lesz az igazi mátka!"

Kérőket is küldött mindjárt a leány házához. Csak azt nem tudjuk, hozzáment-e végül az eszes hajadon ilyen málé legényhez.

/Átdolgozta: Rab Zsuzsa/