Fehér sirálypár röppent a mélykék
esti égre, szárny szárny mellett, hogy
szinte egynek véltem. De szétnyíltak
odafönt, s kettős rakétarózsaként hulltak
alá a szelíd habokra.
Egy pillanat volt az egész, egy villanás,
és évek óta magam előtt látom azt a
finom, kétfelé hajló fehér fonalkát,
melyet az a sirálypár rajzolt a mélykék
esti égre.
/Forrás: K.S., Fekete-piros versek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése