1
Szeretek én bolyongani
Közöttetek, sírok halottjai!
Rég' porladó szivek fölött
A pázsit kétszer oly tömött,
S körös-körül, amerre nézek,
Halál helyett száz ifju élet,
Azt olvasom fűben, virágban,
Hogy a sírból feltámadás van.
Rég porladó szivek fölött,
Ahol a pázsit kétszer oly tömött,
Szoktam tünődni egyedül
A túlvilági lét felül.
S ha új sírdomb előtt megállok,
Melyet benőttek a virágok:
Ugy érzem, holtakkal beszélek,
S mélázva egy rózsát letépek.
2
A temető csendes magánya
Mindig kedvenc helyem marad.
A lét zajából ki-kivágyva,
Oda irányzom utamat.
Ha bú emészt, ott enyhülök:
A léttel ott kibékülök.
Ha sírról sírra lépdegélek,
Úgy tetszik, hogy marasztanak,
A holtak mintha intenének:
Békén viseld fájdalmadat.
Begyógyul mindnyájunk sebe,
Tiéd is, bánat embere!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése