Az maradok a roskadásban,
mi voltam ifjan.
A szemem, mint letört faágon
a fa nedve - kicsillan.
Az maradok: - a dűlők karja
csak visszahúz, nyúl értem,
s ami a lombot földrehajtja,
az fájdítja a térdem.
Megtanultam én sárban, porban
emelgetni a lábat.
Ó, mesebeli bocskorom van,
hogy a világnak nekivágjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése