Jékely Zoltán: Sóhajtás /1934/

Meghalok és sosem voltál enyém!
Megfoghatatlan vagy, mint az idő,
melynek síkos húsába még sosem
akaszthattam belé meleg kezem,
és illanó vagy, mint az esti fény,
mely eltűnik az erdők peremén.
Meghalok, és sosem voltál enyém.