József Attila: Anya

Az őszi eső szürke kontya
arcomba lóg zilálva, bontva.
Harmadik napja sír, mondja,
mint tébolyult anya motyogja
- mert csecsre vágyom - rám meredve:
Reátaláltam gyermekemre,
aludj el, édes kedvesem, te,
csitt, csitt, kicsikém, tente, tente...