József Attila: Ősz

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga,
s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár.
Mintha kalitkája
volna a fa.

Így lépdel, ül fakón
bennem is dalom
s véle rezge árnya,
a némaság.