A Gellért-hegyre rátapos egy felleg,
és fuldoklik a hegy.
Az utcák tolongó ködöt terelnek,
nincs ég fejünk felett.
Az ablakon kinézni szomorúság:
kimondták az itéletet:
a harangok a vigasztalást zúgják,
de nekik nem hiszek.
A függönyt lehúzom, próbálom,
- talán majd ide-benn,
valamelyik remegő idegágon
fészket lel a szivem.
Gyere ülj mellém és hitesd el
Szerelmem, velem is,
amit a boldog ember
már annyi évezrede hisz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése