Csak minden másodpercben lépek egyet,
és minden félpercben megállok:
így botorkálok fel a ködös hegyre:
- magára hagyom lassan a világot.
A park sötét ködén remegve úszkál
a lámpák lebegő aranyhala.
Olyan a csend itt, mintha valóban
lenne hozzánk valakinek szava.
De csak az eső sír, az avar hull, száll.
Az ember tovább megy és amit úgy vár,
kimondja csendben a választ maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése