Elsírtak - égbehasító V-ét -
fészket kereső friss madárrajok.
Halálos láza vert rézhuzalok
hoztak dalolva, mint az áramot.
Eső mosott le tán a poros égről.
Kalapszéléről rázott le a vándor.
Egy lány törölt ki álmodó szeméből.
Vagy kora szél vert ki tejes kalászból.
Anyám talán a dűlőkön jött este,
hol lehajolt egy patanyom felett,
és engemet, az ég szeméből hullott
cseppet a tenyerébe meritett.
Mert ő nem emlékszik születésemre,
gyönyörre, kínra, mely a szívbe szaggat.
Csak adattam, mint fény a levelekre,
megleptem tisztán, mint rózsát a harmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése