Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam a téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon.
Nem bánom, mi sír énekemben,
nevessék, szidják - arra szántam.
Megfulladnék a tűrhetetlen
szerelmes, fojtó hallgatásban.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése