Fonnyad a fény emléke szívemben,
mint őszi fű.
Halk, halk szárnyon a szél idelebben,
friss hó-ízű.
Fárad a víz áradva fecsegni,
jéggé mered.
Nem történik itt soha semmi
velem, veled.
Leng suhogó legyező üres égre:
tört fűzfalomb.
Mégsem lettem az ő felesége -
így volt a jobb.
Fonnyad a fény emléke szívemben.
Homályban él.
Érzem, meglel hajnalig engem
a tél.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése