Idejöttem, én dologtalan.
Mindegy, hol tétlenkedem.
Dombtetőn szendergő szélmalom.
Nem kell szót sem ejtenem.
Arankabozót, száraz, zilált,
méhek ringatóznak ott.
Szólítom a tavi hableányt,
de a hableány halott.
Tespedt, rozsdaszínű ingovány
a megdermedt vízű tó.
Nyárfa: rezgő, ijedelmes árny,
könnyű holdat ringató.
Szememben ma mindez új dolog.
Zöld illatok lengenek.
Hallgatok. És újra kész vagyok
eggyé válni, föld, veled.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése