Vannak olyan napok a tél utóján:
nyugszik a rét a tömör hó alatt.
De dal pendül az ágak száraz húrján,
és rugalmasan langyos szél szalad.
Ámulsz: testedben könnyűség, szabadság,
és alig ismered meg otthonod.
És azt a régi, elkopott dalocskát
mint újat, lelkesülten dúdolod.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése