Így szólogatják szárnyatört
társukat krúgatón a darvak,
amikor a sárba fúl a föld,
és porhanyul a parlag.
Emelem szárnyam csüggeteg:
arany szárnyuk suhog,
elrejtik tömött fellegek
és sűrü bokrosok.
"Jaj, szállni, szállni, míg lehet,
keresni új mezőt!
Hisz torkod úgyis elrekedt,
és le se törlöd könnyedet -
már arra sincs erőd!"
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése