Ma oly elegánsan havazik,
virágra, fákra csodaszépen.
Így fagyott meg szerelmem maga is,
összes-őszes ígéretével.
Már a tavasz szárnya verdesett,
zajlott a fodros jég még...
Elvitték szerelmem idegen kezek,
s új nevekkel becézték.
Ki tudja, mért zöldellnek a partok,
fölsziva a sok holdfény-sugarat.
A szerelem lassan aláhanyatlott,
mint aranyhal üveg alatt.
Eszembe jutnak könyveim, de hány,
a régi mesék vége,
ahogy féltében elsápadt a lány,
aki magát aranygyűrűre cserélte.
És most elegánsan havazik
fákra, virágra csodaszépen.
S a havazás egy álmot tovavitt
összes-őszes ígéretével.
/Ford.: Bede Anna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése