Bezárultak a várfalak.
Álmok. Kalandok.
Elszunnyadnak messze a vad
Esti harangok.
Fájó, szomorú bánatok -
Reggel és éjjel.
S a születés, az út, a cél:
Csak szikra, fényjel.
Párák, felhők csalóka szép
Felvillanása...
S mi vár? Az álnok kegyelem
Ködös homálya...
Élők körül a feledés
Mind jegesebb lett...
Hömpölygő magány - végtelen -
Szárnyak s keresztek.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése